A fékezhetetlen
Különleges nap ez a szeptember 28-a hétfő, a Parlament rendkívüli ülésének napja, amikor is a Tisza képviselői felfüggesztették két ellenzéki képviselő mentelmi jogát, Hankó Balázsét és Seszták Miklósét. A színjáték része volt, hogy a miniszterelnök mentelmi jogát is felfüggesztették rablás gyanúja miatt. Ami borítékolható, hogy Pétert, a telefontolvajt, a részeges botrányhőst majd így vagy úgy, de kimossák. A két politikus, Hankó Balázs és Seszták Miklós volt miniszterek vád alá helyezése, őrizetbe vétele már nem cirkusz, hanem kegyetlen valóság, amely családok tönkre tételével is jár. Horn Gábor egykori SZDSZ-es politikus, most Soros György kitartottja már így nyilatkozik: „A nép vért kíván, egyre inkább, mert már látja mi folyt itt évekig”.
Nagy Ervin posztszínész üzenetet küldött Hankónak, hogy milyen emeletes ágyat kíván új lakóhelyén. Ezek a megszólalások is jelzik, hogy visszatért a feljelentések házmester világa, az irigység, a rosszindulat mérgező hatása. Ebben elsősorban az úgynevezett „tanultak”, a diplomások járnak élen. Látható, hogy Magyar Péterék most már a nagyvadakra vadásznak. A kérdés, hogy ki állítja meg Arturo Uit? – Ugye ismert, Bertolt Brecht 1941-ben írt szatirikus színműve, amely Adolf Hitler hatalomra jutását mutatja be egy 1930-as évekbeli chicagói gengsztertörténetbe ágyazva. Ez a gengszter történet megérkezett Magyarországra.
Ne legyenek illúzióink, ami most folyik a magyar belpolitikában a Brüsszelből irányított Magyar Péter vezetésével, az gengszterizmus. Nincs törvényesség, nincs alkotmányosság, a jog elszállt, nincs morál, csak erőszak, hazugságok és a bosszú. Ilyen fajta politizálás legutóbb a Rákosi-Kádár korszak idejében volt tapasztalható. A kommunisták és erőszakszervezetei Rákosival, Kádárral, Rajk Lászlóval az élen – Katonapolitikai Osztály, ÁVÓ- hamis vádakkal, koncepciós perekkel, a megfélemlítés eszközeivel tettek lehetetlenné nemzetgyűlési képviselőket, majd menekülésre, emigrációba kényszerítették őket. Ez a sors várt például Varga Bélára, a nemzetgyűlés kisgazda elnökére, Nagy Ferencre, kisgazda miniszterelnökre, Barankovics Istvánra, a Demokrata Néppárt elnökére, Peyer Károlyra, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökére és sokan másokra, akik elmenekültek hazájukból 1945-től 1948-ig vagy kétszázezren. Akik itthon maradtak polgári politikusok, azokra az üldöztetés, a börtön várt. A magyar nép sem úszta meg, a parasztokat kifosztották, a munkásosztályt megfélemlítették, a polgári középosztályt leverték, a nagy- és kisvállalkozók tulajdonát államosítás címszó alatt elvették, egyáltalán a vagyonosabbak házait elvtársak, ávéhások családjai kapták meg. A bolsevisták 1919 után harminc évre újra megmutatták, hogy miként működik a kommunizmusba ágyazott gengszterizmus, azaz az állam fedő neve alatti rablás.
Ezek, a mai új kommunisták, globalista neoliberálisok ugyanazokat a módszereket követik, mint elődeik. A vér nem válik vízzé. Szellemi- és vér szerinti elődeik ott folytatják, ahol a pufajkások, a politikai rendőrség tartó tisztjei, ügynökei abbahagyták.
Elszámoltatás címén, bírósági tárgyalás nélkül visznek el politikusokat, a miniszterelnök üzen az ügyészeknek, bíróknak, a rendőrségnek, hogy kit kell elvinni vezető száron egyenest a börtönbe.
Az ország népét sikerült megfélemlíteni. A fékezhetetlen magát Szent Istvánhoz hasonlítja, az 1848-as tizenkét pont egykori alkotó résztvevőjének képzeli magát, sőt Antall József utódának. Néhány dologra azért figyelni kell. Magyar Péter erőszakkal leváltatta a köztársasági elnököt, szétverte az alkotmánybíróságot, megfélemlítette az igazságszolgáltatást, a parlamentből utasításokat ad a hatóságoknak. Magyar parancsait, a már nem jogállam hatóságai szolga módon végrehajtják. Gondolkodás nélkül bárkit, így patrióta politikusokat, ellenfeleit bűnözőknek nevezi, koncepciós pereket készít elő. Arturo nem áll meg, a vérbosszú hadjáratot folytatja, a nemzeti oldal teljes felszámolásáig.
Mögötte a szintén bosszút lihegő Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és Ursula von der Leyen Uniós biztos áll. A demokrácia elleni támadásokat az Európai Unió szótlanul tűri, nem akarja, hogy még egyszer egy patrióta kormány kerüljön hatalomba Orbán Viktor vezetésével. A magyarok a XX. század tragikus történelmi viharaiból jócskán kaptak, de mintha semmit sem tanultak volna. Most a XXI. században, mintha az emberi gonoszságokat, Magyarország megsemmisítésének kísérleteit elfelejtették volna. S ebben nem csak a magukat politikusnak képzelők vesznek részt rendre, hanem az időről, időre vért kívánó nép egy minőségileg alább való része, amiben az értelmiség is vezető szerepet játszott, játszik. Nem volt elég, hogy a kommunisták parancsára – Rákosi, Kádár – az ügyészek, bírók jelentős számarányban részt vettek a törvénytelenségekben? Nem volt elég, hogy ezekben a bosszú hadjáratokban készségesen segítettek a feljelentgető, erőszakszervezetek magyarjai is?
Emléküket nem tisztelet övezi, hanem a megvetés, az utálat. Eddig a bűnösök, a haza ellen kollaborálók megúszták, elkerülték az igazságszolgáltatást. Azért senki se higgye, hogy a keresztényi szeretet, a megértés végtelen lesz. A rombolásért, a nemzeti identitástudat megtörésének szándékáért, Magyarország kiárusításáért, szuverenitásának megszüntetéséért valakiknek majd felelni kell. Ne gondolja senki, hogy jogállamot, új rendszerváltást kiabálva, bármit meg lehet tenni egy országgal. A magyar nép nem teljesen hülye, elég gyorsan rá fog jönni, hogy hazudtak nekik – Gyurcsánnyal szólva, „hazudtunk reggel éjjel, meg este”– és ez a nép ki fogja mondani: Elég volt!
S akkor jön az igazi Tisztítótűz, mert Arturo Ui-nak, Arturo Uiknak a fékezhetetleneknek menniük kell, keserű lesz az ébredés, a valóság.